csütörtök, február 23, 2006

Francia mintakendő


Beugrottam két percre, dicsekedni a legújabb művemmel. Holnap megy Franciaországba, round robinként.

kedd, február 21, 2006

és még mindig variálok...

Mivel amotae blogjának a sidebar beállításait elirigyeltem, mostantól itt folytatom.
Bár a linkeket beállítani kicsit bonyolultabb volt, mint gondoltam, de megvan! És tuti lesz még!
Most viszont megyek haza, várnak a gyerekeim.
Ja, meg a Francia mintakendőm is, amit egyelőre amotae blogjában lehet látni, de talán holnap már eléggé mindenórás lesz ahhoz, hogy érdemes legyen megmutatni.

bárányhimlő

Na, hívott a barátnöm, nem skarlát, valószínűleg bárányhimlö. Csöbörböl vödörbe...

skarlát

Na, akkora a gyomrom, mint egy meggymag. Szombaton babazsúr volt nálunk, és most hívott az egyik kisfiú anyukája, hogy skarlátgyanúval viszi a gyereket ma orvoshoz. Ha az, a lappangási idö közepén voltak nálunk. Hét kiskölök volt, plusz vasárnap még kettövel találkoztunk... Nem vicces.
Mondjuk azt nem lehet, hogy 10 éves koráig nem eresztjük emberek közé a gyerekeket, nehogy bajuk essen, csak szombaton indulunk síelni, és a Boti már számolja a napokat, szegénykém... Holnap délben tuti ami fix kijön a doki néni, és megnézi öket. Addig meg aggódom...

élek ám...

Mivel az Évi már nagyon hiányol, bejelentkeztem, pillanatnyilag nagyon el vagyok havazva munka ügyileg, ezért nem jut idöm írogatni...
Na, mondjuk ez nem a teljes igazság. Ha már írok, öszintén. Azért is nem írok, mert múlt héten munka után mire hazaértem, fürdetés, fektetés volt, majd gyerekek apja elment (mert küldtem), és még otthonról felhívott 11 után minden nap, hogy egy órát legalább beszélgetéssel tölthessünk.
Merthogy most fordult a kocka. Most ö akarná, hogy állapodjunk meg, visszajönne (mondjuk a nöjét nem teszi ki potyára, csak ha igent mondok, én meg addig nem mondok igent, ördögki kör), én meg nem igazán vagyok lelkes, tartok töle, hogy megint csak csalódnék. Aztán szombat óta itt is alszik, nagyon próbálkozik, én nem hagyom magam, akkor meg megkérdezi miért vagyok undok. Nah, mindegy. Szóval, ilyenek miatt nem írtam.
Pedig tegnap meg akartam írni, hogy tegnap megvolt egy tökéletes napom: dolgoztam is, gyerekeztem is, olvastam is a könyvemböl (Merle Libben a szoknya), hímeztem is - már csak a salsa hiányzott

pasik és csajok

Ma olvastam egy netes ismer�'s "tollából", hogy tegnap lelépett a párja, egy kisgyerekes anyukával, úgy, hogy a közös gyerekük nincs fél éves. Még úgy emlékszem én is az érzésre, mintha tegnap lett volna, pedig lassan egy éve már....Mi van a mai pasikkal? Persze nyilván nem minddel, de annyi ilyet hallani manapság, szinte nem is ismerek olyan 5 év alatti gyerk�'cöt, ahol apuka ne lenne már túl egy n�'zésen. Ennyire ilyeszt�' a felel�'sség? Vagy most már korábban jön a kapuzárási pánik? És a n�'ket sem értem, akik a másik oldalon vannak. Nekem nem venné be a gyomrom, hogy miattam menjen szét egy család. Ráadásul az esetek töbségében apuka egy id�' után elkezd teperni visszafelé. Hogy harminc éves kor körül miért nem lehet el�'re gondolkodni? Na mindegy, egyébként is ma úgy döntöttem, hogy azt a megjegyzését, hogy ne reménykedjek abban, új párt találok, mert �' már próbálta, és neki nem jött ben, nem destruktívként értékelem, hanem úgy, hogy �' már rájött, én vagyok a f�'nyeremény (azért nem egészen igaz, de jó így gondolni), más is rá fog jönni... Remélem.Ja, és a fiamnál ma vendégségben volt egy kislány (három évesek mindketten) és �'k úgy érezték, muszály tisztázni dolgokat:- Te akkor fiú vagy?- Én... igen. Te meg lány? Akkor jó!És ez az élet rendje.

Megjöttem!

Sziasztok!Úgy döntöttem, én is írok blogot!Aztán, hogy ez az elhatározásom meddig tart ki, majd elválik. Rólam egyenlőre annyit, hogy két gyereket nevelek egyedül, részmunkaidőben dolgozom, szabadidőmben meg (ami ebből sejthető, hogy mennyi is lehet) hímezni szoktam, meg salsázni és lovagolni.Most mennem kell, indulás van, még jövök!