élek ám...

Mivel az Évi már nagyon hiányol, bejelentkeztem, pillanatnyilag nagyon el vagyok havazva munka ügyileg, ezért nem jut idöm írogatni...
Na, mondjuk ez nem a teljes igazság. Ha már írok, öszintén. Azért is nem írok, mert múlt héten munka után mire hazaértem, fürdetés, fektetés volt, majd gyerekek apja elment (mert küldtem), és még otthonról felhívott 11 után minden nap, hogy egy órát legalább beszélgetéssel tölthessünk.
Merthogy most fordult a kocka. Most ö akarná, hogy állapodjunk meg, visszajönne (mondjuk a nöjét nem teszi ki potyára, csak ha igent mondok, én meg addig nem mondok igent, ördögki kör), én meg nem igazán vagyok lelkes, tartok töle, hogy megint csak csalódnék. Aztán szombat óta itt is alszik, nagyon próbálkozik, én nem hagyom magam, akkor meg megkérdezi miért vagyok undok. Nah, mindegy. Szóval, ilyenek miatt nem írtam.
Pedig tegnap meg akartam írni, hogy tegnap megvolt egy tökéletes napom: dolgoztam is, gyerekeztem is, olvastam is a könyvemböl (Merle Libben a szoknya), hímeztem is - már csak a salsa hiányzott