durva

Az előbb, amíg altattam a minikét, Botikám (aki ma köhécselés miatt nem mehet oviba) kirakott egyedül egy 100 darabos puzzlet, 6 éven felülieknek valót. Ő még csak 3 és fél... Annyira meg tud lepni néha.

a gonosz anya és a tündéri gyerekek

Tegnap délután lefeküdtünk altatni a gyerekeket. Ez nálunk hétvégén annyit tesz, hogy bebújunk a nagy franciaágyba mind a négyen (fúj). Csak ez alkalommal az történt, hogy amint elaludtunk Balázzsal, a gyerekek szép csendben lemásztak és kimentek a nappaliba játszani. Legalábbis Boti állítása szerint ők nem aludtak kicsit sem. Mi viszont két órát... Mikor felébredtem, és rájöttem, hogy úgy aludtunk, hogy a gyerekek fent voltak közben, olyan de olyan lelkifurdalásom lett! Ők viszont édik voltak, játszottak csendben együtt, és még a nappalit sem szedték szét, semmi rosszat nem csináltak, pedig minden rosszra felkészülve fésültem át a lakást.

Játszóház

És, hogy valami pozitív is legyen mára, a tegnapi program játszóház volt, csináltam képeket, íme:

Agyelszívás

Ma egész napos adótovábbképzésen voltam. 9-től negyed 5-ig. Még mindig zsong a fejem tőle. Elképesztően sok volt az információ, és nem sok benne a pozitívum. Kicsit az az érzésem, hogy Gyurcsány papa végiggondolta a kiskapukat, amiket igénybe szokott venni, és szépen becsukosgatta őket... Az egészben nem is az dühít a legjobban, hogy többet kell fizetni, szarban van az ország, megértem én. Azt is, hogy néhány (na jó, jónéhány) simlis miatt a becsületesek szívnak szokás szerint. De legalább ne úgy csinálnák meg, hogy nyolcszor annyi munka meg adminisztráció legyen vele! Az időmet, ami erre rá fog menni, azt baromira sajnálom.
Azért voltak vicces pillanatai is. Például mikor azt fejtegette az előadó, hogy mivel regionális Apehok lesznek (3 megye egy régió), milyen jó lesz a dél-zalai vállalkozónak Győrbe menni ügyet intézni... Laza öt órás út Pestre, és onnan Győr már szinte a szomszédban van! Meg hogy sok vállalkozás van bejegyezve a Kossuth tér 1-3 számba, mert egy átlagos képességű cégbírónak nem esik le, hogy az a Parlament. Na ezeken röhögtem. Kár, hogy aztán megint elvették a kedvem

mozi :-)

Tegnap este végre eljutottam moziba (kb két éve voltam utoljára). Nem volt túl nagy szám, a Testőrt néztük meg, de a mozi élmény! Az már nagyon hiányzott!
És ettünk nacho chipset is sajtszósszal (ezt is csak a moziban szoktuk), az is jól esett.
És végre egyszer a gyerekeket nem mi altattuk, csak aludtak, mire hazaértünk, lehetett egyből összebújással indítani (általában gyerekek altatása címszó alatt mi hamarabb alszunk el, mint ők).
És a jó kis amcsi filmről Balázsnak beugrott, hogy nekem még nincs vízumom, pedig ha minden összejön, februárban kelleni fog, úgyhogy el kellene kezdeni intézni...

Autógyilkos

Tegnap elindultam haza Hajdúszoboszlóról. Már indulásnál éreztem, hogy akad a gyújtáskapcsolóban a kulcs, de azért elindult. Eljutottam a tiszfüredi benzinkútig, tankoltam, utána viszont már nem volt hajlandó... Szépen ottragadtam. Jött apukám, a mentőangyal, és kimentett (vissza Hajdúszoboszlóra). Egy hónapon belül két autó... A családunk tulajdonában lévő három autóból kettő jelenleg szerelőnél van. Kérdeztem is Aput, szeretné-e, hogy vezessem a kocsiját? Persze nem akarta. Jobb a békesség.

na végre

Egyszer csak vége lesz a májusnak is... Kíváncsi vagyok, észreveszi-e valaki, hogy írok ide. Nagyon rég nem voltam.
És hímezni és salsázni és rég tudtam... Munka, gyerekek, Balázs, alvás, kb ebben a sorrendben (sajnos, az első kettőt pl tuti megcserélném). Na mindegy, holnap elmennek a mérlegek és adóbevallások, és akkor kicsit nyugisabb lesz, megint csak az Elephantban kell nyomni.
Viszont felteszem aktuális kedvenc képemet a gyerekeimről, legalább itt is legyenek meg!
(szép lassan jönnek a hímzések is, szkenneltem azért párat, csak most még nincs időm töltögetni.
Akartam volna, nem sikerült, mérgemben kikapcsoltam a gépet, most bentről legalább az irományt felteszem...

elhavazva....

Az utóbbi két hónap rémálom szintjén volt. Munka, gyerekek, házasélet... Na jó, ez utóbbi kettő jó, csak kevés az idő rá, és főleg kevés az idő magamra. Hímezni alig tudok, pedig lenne mit (RRek, babaprojektek, anyu szülinapja, anyák napja, stb....), el is vagyok úszva, meg a munkahatáridőkkel is. Annyi mindent pakoltak rám mostanság, hogy képtelenség vele 4x4 órában megbírkózni, többet meg nem vállalok a gyerekek miatt. Mikor lesz már június????
Legközelebb megpróbálok feltenni elkészült munkákat is, van egypár, csak nincs időm töltögetni...

munkamánia

Megjöttünk síelésből.
Baromi jó volt, még napi 3-4 órát síelni is tudtam, hála anyunak, nagyon jólesett nekem.
De ami itthon várt! Már a megérkezésünk éjszakáját is végigdolgoztam, és azóta is csak szakadnak a nyakamba a dolgok. Mindenkinek nagyon fáj, hogy elmentem két napra, az bezzeg senkinek sem, hogy a négyszer 4 óra helyett most már rendszeresen 6-8 órát vagyok bent... Na mindegy.
Viszont úgy döntöttem, expárom kap még egy esélyt, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Egyenlőre kedves, udvarol. de én nagyon szkeptikus vagyok. Pedig ha nem lennék, felhőtlenül boldog lehetnék... Na mindegy, most szervezett egy családi wellness hétvégét, másfél óra múlva indulunk, majd utána referálok.
Viszont a posta nem remekel most: először fordul elő, hogy nem kaptam Magazint (még jó, hogy tegnap teázni voltam Macsiékkal, amikor mondtam neki, előhúzott a táskájából egy példányt, már van újságom), és Szombathelyről is várok egy csomagot (tértivevénnyel, ajánlva) az sem ért még ide, pedig a céghez kértem, és 24 órás portaszolgálat van.

Francia mintakendő

Beugrottam két percre, dicsekedni a legújabb művemmel. Holnap megy Franciaországba, round robinként.

és még mindig variálok...

Mivel amotae blogjának a sidebar beállításait elirigyeltem, mostantól itt folytatom.
Bár a linkeket beállítani kicsit bonyolultabb volt, mint gondoltam, de megvan! És tuti lesz még!
Most viszont megyek haza, várnak a gyerekeim.
Ja, meg a Francia mintakendőm is, amit egyelőre amotae blogjában lehet látni, de talán holnap már eléggé mindenórás lesz ahhoz, hogy érdemes legyen megmutatni.

bárányhimlő

Na, hívott a barátnöm, nem skarlát, valószínűleg bárányhimlö. Csöbörböl vödörbe...

skarlát

Na, akkora a gyomrom, mint egy meggymag. Szombaton babazsúr volt nálunk, és most hívott az egyik kisfiú anyukája, hogy skarlátgyanúval viszi a gyereket ma orvoshoz. Ha az, a lappangási idö közepén voltak nálunk. Hét kiskölök volt, plusz vasárnap még kettövel találkoztunk... Nem vicces.
Mondjuk azt nem lehet, hogy 10 éves koráig nem eresztjük emberek közé a gyerekeket, nehogy bajuk essen, csak szombaton indulunk síelni, és a Boti már számolja a napokat, szegénykém... Holnap délben tuti ami fix kijön a doki néni, és megnézi öket. Addig meg aggódom...

élek ám...

Mivel az Évi már nagyon hiányol, bejelentkeztem, pillanatnyilag nagyon el vagyok havazva munka ügyileg, ezért nem jut idöm írogatni...
Na, mondjuk ez nem a teljes igazság. Ha már írok, öszintén. Azért is nem írok, mert múlt héten munka után mire hazaértem, fürdetés, fektetés volt, majd gyerekek apja elment (mert küldtem), és még otthonról felhívott 11 után minden nap, hogy egy órát legalább beszélgetéssel tölthessünk.
Merthogy most fordult a kocka. Most ö akarná, hogy állapodjunk meg, visszajönne (mondjuk a nöjét nem teszi ki potyára, csak ha igent mondok, én meg addig nem mondok igent, ördögki kör), én meg nem igazán vagyok lelkes, tartok töle, hogy megint csak csalódnék. Aztán szombat óta itt is alszik, nagyon próbálkozik, én nem hagyom magam, akkor meg megkérdezi miért vagyok undok. Nah, mindegy. Szóval, ilyenek miatt nem írtam.
Pedig tegnap meg akartam írni, hogy tegnap megvolt egy tökéletes napom: dolgoztam is, gyerekeztem is, olvastam is a könyvemböl (Merle Libben a szoknya), hímeztem is - már csak a salsa hiányzott

pasik és csajok

Ma olvastam egy netes ismer�'s "tollából", hogy tegnap lelépett a párja, egy kisgyerekes anyukával, úgy, hogy a közös gyerekük nincs fél éves. Még úgy emlékszem én is az érzésre, mintha tegnap lett volna, pedig lassan egy éve már....Mi van a mai pasikkal? Persze nyilván nem minddel, de annyi ilyet hallani manapság, szinte nem is ismerek olyan 5 év alatti gyerk�'cöt, ahol apuka ne lenne már túl egy n�'zésen. Ennyire ilyeszt�' a felel�'sség? Vagy most már korábban jön a kapuzárási pánik? És a n�'ket sem értem, akik a másik oldalon vannak. Nekem nem venné be a gyomrom, hogy miattam menjen szét egy család. Ráadásul az esetek töbségében apuka egy id�' után elkezd teperni visszafelé. Hogy harminc éves kor körül miért nem lehet el�'re gondolkodni? Na mindegy, egyébként is ma úgy döntöttem, hogy azt a megjegyzését, hogy ne reménykedjek abban, új párt találok, mert �' már próbálta, és neki nem jött ben, nem destruktívként értékelem, hanem úgy, hogy �' már rájött, én vagyok a f�'nyeremény (azért nem egészen igaz, de jó így gondolni), más is rá fog jönni... Remélem.Ja, és a fiamnál ma vendégségben volt egy kislány (három évesek mindketten) és �'k úgy érezték, muszály tisztázni dolgokat:- Te akkor fiú vagy?- Én... igen. Te meg lány? Akkor jó!És ez az élet rendje.

Megjöttem!

Sziasztok!Úgy döntöttem, én is írok blogot!Aztán, hogy ez az elhatározásom meddig tart ki, majd elválik. Rólam egyenlőre annyit, hogy két gyereket nevelek egyedül, részmunkaidőben dolgozom, szabadidőmben meg (ami ebből sejthető, hogy mennyi is lehet) hímezni szoktam, meg salsázni és lovagolni.Most mennem kell, indulás van, még jövök!